Tegnap késő délután kissé fáradtan a családi moraj "halk" neszében a kanapéról a magyar NB1 záró mérkőzését néztem.
Ismerős nevek mind a két oldalt, akiket még pár éve utánpótlás meccseken láttam játszani, és párat hétvégente szorgosan dolgozni nálam EgyéniKépzés-eken télen-nyáron.
Aki látta az MTK-DVTK mérkőzést mondhat akármit a látottakról, de nekem ez meccs több lett a 91. percben, mert akkor jött Misi Kata.

Rendszeresen, éveken keresztül szorgosan, szerényen, nagy alázattal dolgozott az edzéseken, és nálam is, és jött és eldöntötte a meccset. Mi mindig tudtuk rengeteg van a fiúban. A felsorolt erények mellett intelligenciája (nem csak a pályán) igazán szerethetővé tette.

A gól után eszembe jutott hétről -hétre mennyi áldozatot hoztál, hogy ez a pillanatnyi boldogság megszülethessen. A szürke hétköznapokon, az edzéseken, hétvégén a mérkőzéseken nem pihentél, sose csaltad a játékot. És mikor más pihent Te felkeltél kora reggel és jöttél hozzám ismét edzeni, hogy még jobb lehess. Lemondtál sok mindenről. Sokan csak azt látják, hogy könnyű a labdarúgóknak, de mi tudjuk nem, nem az. Töretlen hittel mentél végig az utadon. És mi büszkék vagyunk rád, ebben biztos lehetsz, mindannyian. A tegnapi nap nem csak a te örömöd volt, hanem mindenkié, aki az utadon segített és kísért.

Szívből Gratulálok!

-H.A.